Tudom jól, sosem fogja érezni a súlyát annak, mennyire megbántott aznap éjjel. Pedig semmi olyat nem mondott, amit előtte ne tudtam volna már magamtól is.
De... az valahogy mégis más volt. Mert addig a pillanatig sosem mondta ki nyíltan, közvetlenül nekem, szemtől szembe.
Egészen addig ott volt az az icipici remény, ami nem hagyta, hogy lemondjak róla.
Aztán minden, amiben még hihettem, amit még remélhettem, a pillanat tört része alatt... eltűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése