2013. december 11.

 
A legtöbb dolog többnyire az orrunk előtt történik, csak mi túl vakok vagyunk ahhoz, hogy észrevegyük, mi is az valójában.
Látunk egy ártatlan mosolyt két ismerősünk között vagy, ahogy elkapják egymás tekintetét, mely alig tud elválni a találkozás után. 
Nem tudhatjuk, van-e valamilyen jelentős tartalma.
Lehet, hogy nincs is.
Előfordulhat, hogy csupán a véletlen műve az egész, hogy két idegen egy időben pillant egymás irányába.
De van az a másik... mikor minden saját jelentéssel bír. 
Amikor két ember érzelmekkel telve bámulja a másikat, miközben a közös emlékek hada bombázza őket. 
Aztán megjelenik az a bizonyos, szívből jövő mosoly.
Mi pedig mit sem sejtünk az igazságról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése