Hozol egy rossz döntést és valami
elképzelhetetlen történik. Nem mintha szándékosan tennénk. Nem mintha
bántani akarnánk bárkit is. De néha megtesszük. Néha hibázunk. És amikor
felrobbanunk, sajnáljuk. Nem mintha a sajnálkozás tényleg számítana.
Már nem. Mindannyian teszünk olyat, amire nem vagyunk büszkék. Ezt
megértem. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy élhetsz ezzel? Hogy
kelsz fel minden reggel és nézel szembe a világgal, tudva, hogy
csinálhattad volna jobban? Hogy jobban kellett volna csinálnod. A
sajnálat elég? Egy bocsánatkérés tényleg meggyógyítja a sebeinket?
Enyhíti a fájdalmunkat? Lehet meg nem történté tenni a fájdalmat, amit
okoztunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése