Van egy pont, ahonnan az üzenetek beszélgetések ritkulnak.. Már nem
igazán ír neked reggelente, és ha ír is érzéstelenül. Már nem akar
találkozni veled, a beszélgetések kezdik értelmüket veszteni. Felesleges
küzdelem. Akárhányszor csöng a telefonod, mindig ő jut eszedbe de ő
már nem hív. Mégis mindennap írni akarsz neki. Féltékeny leszel, amikor
látod hogy, mással van. Észreveszed, hogy egy másikkal lánnyal beszél.
Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a nevetés, testbeszéd, flört. És akkor
bekattan: soha nem kellettél neki. Egyre inkább fájni kezd, hogy egy
senki voltál. A pillanatok, amikor elmentek egymás mellett mintha
semmi sem történt volna. Mintha nem is ismernétek egymást. Eltűntek a
lepkék, helyette ott az érzés, hogy nem vagy elég jó.. Ez a legrosszabb
tudat, hogy ő volt neked minden; az első gondolatod reggel és az utolsó
elalvás előtt, a személy akiről mindig álmodoztál, és ennek a személynek TE nem jelentettél semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése