Ahogy egyre több időt töltöttem el vele, egyre világosabbá vált számomra, hogy minden egyes találkozásunknál egy picivel többet érzek iránta, mint a legutóbbi alkalommal.
De, hogy mi volt köztünk? Nem tudom... vagyis, ha választhattam volna, inkább szerettem volna tudatlan maradni.
Mindketten tisztában voltunk azzal, hogy fontosak vagyunk a másiknak, aki cseppet sem közömbös számunkra.
Több volt ez barátságnál, de kevesebb a szerelemnél.
Ő csak a legjobb barátjaként gondolt rám, én viszont egyre inkább tartottam annak a srácnak, akit bármikor képes lennék őszintén, szívből szeretni... ha hagyná.
Szerelem? Ugyan. Ez az érzés bennem sokkal több volt annál az elcsépelt dolognál, amely napról napra, sőt valójában percről percre veszít az értékességéből, s amelyet emberek ezrei használnak meggondolatlanul egy aprócska érzelem kifejezésére.
Imádat? Ugyan már... ez minden érzelemnél mélyebb és erősebb volt bennem.
Tudom, sokan nem értik, de én még a legrosszabb pillanatainkban is képes lettem volna érte az életemet áldozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése