És akkor megláttam őt... a táncparkett széléről figyelt engem, miközben én a legjobb barátjával táncoltam összebújva egy lassú dalra, a sráccal való csókváltás után.
Nem kellett volna rosszul éreznem magam, hiszen egy félisten karjai közt voltam, aki szerelmesebben nézett rám, mint előtte bárki a világon.
De mégis egy nyomasztó érzés telepedett mellkasomba.
Lehet, hogy megbántottam őt? -fogalmazódott meg a kétségbeesett gondolat fejemben, miközben vagy ötvenszer megbántam azt, amit pillanatokkal előtte tettem.
Csak tudnám, miért...
Nem tettem semmi rosszat. Ő volt az, aki szakított velem. Ráadásul egy másikért.
Nem tettem semmi rosszat. Ő volt az, aki szakított velem. Ráadásul egy másikért.
Gyűlölöm ezt. Gyűlölöm, hogy mindig én szeretek jobban és őszintébben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése