Előbb
utóbb belefáradunk. Mindenbe. Minden apró kis konfliktusba,
belefáradunk, hogy nem mondjuk ki valódi érzelmeinket. Belefáradunk a
folyamatos várakozásba, a megfeleléskényszerbe. Abba, hogy akárhogyan is
küzdünk, sosem érjük el amit akarunk. Belefáradunk, hogy állandóan
csalódásnak van kitéve a lelkünk, és belefáradunk, hogy akiért mi bármit
megtennénk, annak mi soha nem leszünk elég jók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése